P2P és IP kamera a gyakorlatban

Elsődleges fülek

Mit is jelent a P2P azaz peer to peer?

A P2P egy kommunikációs protokoll, amely az internetre kötött eszközök egymás közötti direkt kommunikációját jelenti. Kamerák esetén az egyik ilyen eszköz maga a kamera, míg a másik eszköz a megtekintést végző személy telefonja, tabletje, esetleg PC-je is lehet.

Amennyiben hálózatunk NAT-olt és nincs lehetőségünk ennek megszüntetésére (pl. kötbér miatt maradnunk kell az adott szolgáltatónál), célszerű olyan biztonsági kamerát használnunk, amely alkalmas a P2P kommunikációra és a gyártó vélhetően még legalább néhány évig a piacon fog maradni.

A P2P protokoll már régóta jelen van a számítástechnikában, azonban virágkorát a fájlcserélő hálózatok elterjedésével kezdte élni. Ennek lényege az volt, hogy a fájlok nem egy központi szerveren kerültek elhelyezésre, hanem mindig csak a felhasználók számítógépén volt jelen. Amikor valakinek szüksége volt az adott (jellemzően zene vagy videó, később szoftver) fájlra, egyszerűen elkezdte letölteni magának. Ahhoz viszont, hogy a letöltés elindulhasson, szükség volt egy szerverre, amely biztosította a P2P kliensek közötti címzést, ahol a fájlokra rá lehetett keresni. Ezt hívjük tracker szervernek. A tracker szerverek nélül az eszközök nem tudnák megtalálni egymást. Kamerák esetén is hasonló a helyzet. Adott egy tracker szerver, amely a két oldal eszközeinek kapcsolatáért felel és amely működése a gyakorlatban pl. egy Foscam P2P kamerával így néz ki:

  • A kamera a bekapcsolása után érzékeli, hogy internetre van kötve és felépít egy csatlakozási pontot önmagához a szolgáltató átjárójáank IP címével és egy véletlenszerűen hozzárendelt szabad porttal. Ezt az információt jelzi az adott kamerához hozzárendelt tracker szerver számára.
  • Amikor a kamera élőképét szeretnénk megtekinteni és ezért elindítjuk az élőkép lejátszását a gyári "Foscam" alkalmazásban, az alkalmazás megkérdezi a tracker szervertől, hogy milyen útvonalon érhető el a kamera éppen. Amint megvan a kamera elérhetőségi útvonala, a kommunikáció átvált direkt módban a kamera felé. Minden további adatforgalom a kamera és az alkalmazás között közvetítő szerver nélkül zajlik. Ez a mód egészen addig működik, amíg a Foscam él és virul és fenn tartja az infrastruktúrát az eszközök működéséhez.

Amint a P2P kommunikációt biztosító tracker szerver kiesik, eltűnik a kamera használhatósága is. Ezért nagyon fontos, hogy olyan gyártótól válasszunk kamerát, amely vélhetően sokáig piacon fog még maradni.

A tiszavirág életű, jellemzően olcsó és csak P2P kommunikációval bíró kamera gyártók eltűnésével elillan a kamera használhatósága is.

Milyen  hibák léphetnek fel a P2P használata esetén?

Korábban írtunk a NAT-olt hálózatokról, amely írás ide kattintva érhető el. Ennek tartalmi lényege, hogy az internet szolgáltatók különböző méretű csoportokba szervezik az előfizetőiket, akik csoportonként mindössze egyetlen átjáróhoz rendelt IPV4-es címet kapnak és mindenki ezen az átjárón keresztül kommunikálhat az interneten oda-vissza egyaránt. Ennek eredménye, hogy az egy átjáró mögé szervezett előfizetők mindegyike ugyanazzel az IP címmel látszódik az internet felől. Olykor előfordul, hogy túl sok előfizető kerül egy-egy csoportba, vagy túl sok eszközt használnak a csoportban lévő felhasználók eszközei. Ilyen esetekben belefuthatunk, hogy a kameránk által használt portot más előfizetők eszközei is használják. Gyakorlatilag összeakadnak az eszközök, ezért az egyik nem fog tudni kommunikálni a külvilággal. Ha maradunk a Foscam-es példánál, a kamerában található munkafolyamatok egyinkének az a feladata, hogy időzítetten ellenőrzi a P2P protokoll működését. Amennyiben port ütközést észlel, automatikusan másik P2P port használatára tér át. Amennyiben terhelt csoportban van a kamera, ez a probléma sajnos gyakran is előfordulhat.