Foscam FI9821P beltéri WiFi IP kamera, 70 fok, 1280x720p, fekete - KIFUTOTT, NEM ELÉRHETŐ

Ennél a kameránál lehetőségünk van a képanyag memóriakártyára való rögzítésére is, amely egy rendkívül vonzó lehetőség, hiszen a rögzítéshez nem kell más eszközöket is üzemben tartanunk. Joggal gondolhatjuk, hogy adott a kamera, veszünk bele egy 32 Gb-os kártyát amit belenyomunk a foglalatba és máris kész az önálló rögzítés legegyszerűbb formája. Úgy gondoljuk évekre le van tudva a rögzítési problémánk. Az elgondolás jó, csak információ hiányában tévedünk egy kicsit.

Kezdjük ott, vajon hányszor lehet újraírni egy merevlemezt (HDD)? Ez természetesen változó, de többnyire kb. 300-400 ezerszer, némelyik típust még többször is újra lehet írni. Ami igaz is, meg nem is, mert az írási lehetőségek a szektorokra vonatkoznak. Egy-egy fájl, több szektort is átfed, sőt egy-egy szektorban több fájltöredék is lehet. Lesznek olyan szektorok, amikbe többször írunk, míg másokba kevesebbszer. Hogy ez milyen arányban fordul elő, az többnyire az alkalmazott technológiától és annak árától függ. Amikor egy szektor elfárad, akkor jönnek a HDD-k esetében a rossz szektorok, amiket már nem fogunk tudni többet használni, mert elkoptak. De mi van az SSD-kel, amikben nincs mozgó alkatrész?

Az általános SSD lemezek a memóriakártyákoz hasonlóan NAND FLASH memóriamodulokat használnak. Ezekben megtalálható pl. az a S.M.A.R.T. technológia, ami figyeli, hogy melyik szektor hányszor volt már írva és igyekszik a következő írási ciklusok alkalmával a kevésbé használatakat terhelni, így növelve a lemez élettartamát. Azaz nehezebben fáradnak el rajta a szektorok. A hiba ott van elrejtve és nem kommunikálva, hogy az élettartam nem elég hosszú, ha folyamatosan változtatjuk a lemez tartalmát. Ha egy-egy szektor írási ciklusának végére érünk, akkor többnyire a lemez lezár, írni már nem tudunk rá, csak a meglévő adatokat tudjuk levolvasni róla.

A Flash memóriák is pontosan így működnek azzal az aprócska eltéréssel, hogy hiányzik belőlük a S.M.A.R.T. okossága. Ennek az a veszélye, hogy a lemez töredezettsége miatt lesznek szektoraink, amelyek 5x, 10x, 20x, 50x vagy akárhányszor elhasználtabbak lesznek a töbinél. S ha elérkezik a memóriák elfáradása, akkor a lemez itt is lezár írásvédett módba. De vajon hányszor lehet újra írni egy-egy memóriakártyát? Egyik gyártó sem vallja be, de kb. 3-5000-szeres a szektoronkénti írhatósági ciklus. Ebből rögtön lejöhet, hogy ha naponta tele is írjuk a kártyát, akkor is 3000-szer tudjuk tele írni a kártya tartalmát, tehát 3000 napig, azaz 8,2 évig működhet majd. De ha lesznek szektoraink, amelyek 10x terlhetebbek a többinél, akkor már csak 300-as ciklusról beszélünk, ami ugye egy év sincs. Ha 30x terheltebb szektorrokkal is fogunk rendelkezni, akkor máris csak 100 napról beszélünk. A szektorok elfáradása pedig nem tartozik az élettartam garanciába sehol sem. Ennyit bír a(z olcsó) csúcstechnológia.

Tehát jó a memóriakártyás rögzítés, de oda kell figyelni rá, folyamatos ellenőrzést igényel és ebben rejlik a veszélye.  Nem lehet megjósolni, hogy meddig fogja bírni pontosan, nehogy akkor ne működjék, amikor szükség lenne rá, hiszen ebben az esetben semmit sem értünk el vele. S hogy mennyi fér egy 32 Gb-os kártyára? Terhelés függő természetesen. Pl. 4Mbit-es tömörítéssel, 30fps képkockasebességgel napi 43,2Gb tárhely igényünk van (4 Mbit / 8 bit * 60 másodperc * 60 perc * 24 óra = 43,2Gb). Ha kell a jó minőség, de elég a másodpercenkénti 15 képkocka is, akkor máris feleződik az igény, tehát 21,6Gb a napi tárhely igény folyamatos rögzítés mellett.